Onnantól számítjuk a civilizációt, h feltaláltuk a kereket. Baromság. Az első dolog amit ki, (igaz, nem fel) találtunk, az idő. Ezzel el is csesztük, és fejlődni kezdtünk az őrület felé.
Az okosok úgy gondolják az idő öröktől fogva létezik. Pedig sosem létezett. Gondolj bele, őseink egész jól elvoltak nélküle. Nem volt betáblázva a napjuk: hattól kettőig halászat,gyűjtögetés, kicsi pihi, háromkor feltalálni a tüzet, rituális tűztánc, egy kis barlangrajzolgatással egybekötve, hatkor vadászat, utána kézmosás, vacsi, pihi. Valószínűleg ez így nem történhetett meg.
A rituális tűztánc, és a barlangrajz sem valami korai művészet, inkább kommunikáció. A tűz körül elmutogatták, a gyengébbek kedvért meg a falra rajzolták, mit is kéne tenni annak érdekében, h a mammutból vacsi legyen.. Később az egyszerűség kedvéért Inkább megbeszélték a dolgot. Aztán csak pofáztak, pofáztak. Pártokat alapítottak, majd szavaztak, és ellenszavaztak. Civilizálódtak, és nem értették, ez miért nem olyan jó, mint amilyennek eleinte tűnt.
Az egyén saját univerzumában, a születés és a halál közti történéssorozat a legfontosabb dolog a világon. S mivel civilizáltak vagyunk, muszáj lekönyvelni az egészet. Mintha ez lenne a lényeg. Tonnaszám készülnek a fotók, és a home videok. Ezeket általában soha senki nem nézi meg, maximum egyszer. Utálunk élni, de ezt nem valljuk be, mert félünk meghalni. Azt mondjuk, sajnáljuk halott hozzátartozónkat, siratjuk szegényt, pedig irigyelni kéne, ő már túl van rajta. Neki már nem kell hajnalban kelni, ő már nem gazdasági rabszolga. Úgy teszünk mintha sajnálnánk, holott csak magunkat sajnáljuk.
Egész életünkben csak méricskélünk, mettől meddig hajtsuk a semmit, majd azon elmélkedünk, mennyi dőnk van még hátra. Pedig a múlt már nem létezik, a jövő még nem. Egyetlen reális pont az életben a pillanatnyi jelen. Csak ez számit, ha a pillanatnyi jelent meg tudjuk élni úgy h a lehető legkevésbé érezzük magunkat szarul, akkor az utolsó pillanat utolsó reális pontjában, talán az lesz az utolsó ghondolatunk, lehet h boldog életem volt, csaknem vettem észre. Mert nem volt rá idő.
